Nagyon régen írtam. Tudom.
Annyi minden történt velem, hogy az csak na.
Megszerettem Kirito zenéjét, ami igen csak rányomta a bélyegét a blogra is. De nekem most ez tetszik.
Megismertem Joe-kat Bou és Muffinnnak hála. Aminek örülök, hiszen nem nagyon ismerem őket, mégis elég jó fejnek tűnnek. Valójában én háttérből figyeltem az eseményeket, de tetszett. Voltunk a tetőn, amitől paráztam, de nem volt olyan vészes, csak nem mertem lenézni.
Aztán volt már vizsgám is. Töri. Hát... A szóbelire többet kell készülnöm, nem hiszem, hogy olyan kimondottan jó lett.
Megismerkedtem egy nagyon jó fej fiúval, akit nagyon megkedveltem, és azóta rózsaszínben látom a világot. Boldog vagyok. Látom az idő napos oldalát is, ami jelenleg csak képletes, hiszen ez a fránya idő lelombozza az embert. Mondanám, hogy fűt a szerelem, mert fűt, de akkor is fázom. Májusban számomra, legalábbis én, mint Tavaszi gyerek, én a jó meleg időhöz vagyok szokva, így aztán nem szeretem, ha hideg van, kabátot, meg meleg pulcsit kell húznom.
Szeretem az esőt, mert finom illata van, de ha egyszer ez már sok.... Egy életre meguntam az esőzést. :S
Valaki megátkozott minket, hogy ezt érdemeljük?! Mondja már meg nekem valaki, hogy miért...?!
Egy kis életjel magamról :)
Ezt hallgatom: Kirito - Cherry Trees
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése