Hát, helló!
Megint későn jelentkezem :S
De itt az ideje!
A szünetem első napját takarítással töltöttem, ami alatt olyan dolgokat találtam a szobámban, amiket úgy hittem hogy elvesztek, de nem így volt, csak valahol a kupi leges legalján voltak...
Mindegy, most már kimondhatom, hogy rend van. És még a Cosplayes tőrjeimnek is lett helye.
2010. 04. 03.
Reggel vásárolni mentünk, amin állíthatom, hogy anyám megint kitett magáért. Nem az hogy jó értelemben, hanem épp az ellenkezője. Én szeretek mindent gyorsan csinálni, ehelyett a vásárlás olyan volt, mintha egy csiga vánszorgott volna. Nem is, talán az is gyorsabb volt.
Na, mindegy. Bevásároltunk, hazavittük a cuccokat, én meg lepattantam bátyámmal Bou-hoz.
Már előre meg volt beszélve, bár úgy volt hogy Busi is jön, de őt nem engedték el, mert családi társasozás volt...
Okés.
Egyszer olyan is kell, de valahogy én azt nem tudom hova tenni...
Szal, amint megérkeztem Bou-hoz, elmesélte, hogy frissített VKJ-n, ami nagyon is jó, bár egész nap ezt csináltuk utána, de akkor már közösen.
Elvégre, mindent az olvasókért.
Még a hátfájást is, ami a görnyedt ülésért szenvedtünk el.
2010. 04. 05.
Családi Húsvét, és persze bográcsolás.
Annyira jó volt. :)
Mindannyian jól éreztük magunkat, bár hiányzott pár ember, de így is jó volt.
Megünnepeltük a szülinapomat, utólag... NAGYON UTÓLAG!
De akkor is jó érzés volt, bár az éneklős részt kihagytam volna, de azért valljuk be, jó volt. :)
Nyah...
Este még egy kicsit tüzeskedtünk a kertben Bou anyujával meg Bouval, míg a fiúk, szokás szerint kockultak a gép előtt.
Persze mi sem vagyunk ám szentek, hiszen szinte egész nap a gép előtt görnyedtünk, már amikor nem ettünk, a családdal voltunk vagy sétáltunk az erdőben.
Jézusom, hogy én mennyire paráztam attól, hogy eltévedünk... :S
(Tiramisu tortám, ugyanis imádom)
2010. 04. 06.
Kung Fu Panada!
Direkt írtam így...
Ennek külön története van, azaz Bou és az államalkotó tevékenységei. :D
És még valami, néztük napközben a tévét, és mi volt?! Amerika cseresznyefákat kapott évekkel ezelőtt a Japánoktól?!
Hova fajul ez a világ?!
És mi van a magyarokkal?!
Eme bizonyos kérdésemet Bou válaszolta meg, ami visszagodolva tökéletesen egyszerű: "Nem mi dobtunk rájuk atom bombát..."
És hogy mikor lesz Magyarországnak atombombája?!
Majd ha ránk dobnak egyet!
Megoldás tehát, a használt atombombát lőjük ki Japánba, hogy kapjunk csínos bishiket, meg fákat, amik mikor virágoznak én szarul vagyok... Ugyanis ha tél van, meg fázom, ha tavasz szénanáthám..
2010.04.06.
SárkányCenter!
Persze előbb ike, ike, go, go haza...
Bou is jött velem, haza jöttünk lepakoltunk, reggeli, és utána ike, ike SárkányCenter.
Fú ott aztán volt minden...
Békás bunyitól, Narutós táskán át, cps övön, a szőke hajú koreai bishiig.
Persze volt kellemetlen része is, hiszen volt egy csapat roma, {nem leszek rasszista...} akik fel akartak szedni minket, a következővel: "-hé lányok, nem jöttök teniszezni?"
"-Hokizni ne menjünk?"- volt az értelmes megnyilvánulásom és mentünk is vissza vásárolni.
Hamar elment a nap, és másnap sajnos suli következett...
2010. 04. 07.
Az első iskolai nap...
Nekem szarul kezdődött, este alig aludtam, nem tudom mi volt velem, reggel meg hányingerrel keltem. Szóval nem volt jó.
A reggeli kávé után nem lett jobb, ott kóvályogtam a suliban egész nap, majd hazajöttem és kezdhettem neki a franciás projektnek amit már két hete ígérgetünk Ana-val a francia tanárnak...
Meglesz az!
A diavetítéssel már el is készültem szerencsére, szóval nincs nagy gáz, már csak majd órán rögtönözni kell.
Bou jött ma hozzám a gyakorlata után, kimentem elé a buszhoz, majd jöttünk hozzánk, és útközben megjegyeztük, hogy ez az Effffffffffffefffffffff nem valami ügyes..
Na mindegy...
Végül ma sikerült leszednem amit akartam, csak mert végre kinyitottam a szám. Bou a szilikon golyók rabja lett, és megfogadta, hogy ma felönti őket otthon.
Nos ennyi lenne :)
Ui: És már csak 3 nap! :)
Megint későn jelentkezem :S
De itt az ideje!
A szünetem első napját takarítással töltöttem, ami alatt olyan dolgokat találtam a szobámban, amiket úgy hittem hogy elvesztek, de nem így volt, csak valahol a kupi leges legalján voltak...
Mindegy, most már kimondhatom, hogy rend van. És még a Cosplayes tőrjeimnek is lett helye.
2010. 04. 03.
Reggel vásárolni mentünk, amin állíthatom, hogy anyám megint kitett magáért. Nem az hogy jó értelemben, hanem épp az ellenkezője. Én szeretek mindent gyorsan csinálni, ehelyett a vásárlás olyan volt, mintha egy csiga vánszorgott volna. Nem is, talán az is gyorsabb volt.
Na, mindegy. Bevásároltunk, hazavittük a cuccokat, én meg lepattantam bátyámmal Bou-hoz.
Már előre meg volt beszélve, bár úgy volt hogy Busi is jön, de őt nem engedték el, mert családi társasozás volt...
Okés.
Egyszer olyan is kell, de valahogy én azt nem tudom hova tenni...
Szal, amint megérkeztem Bou-hoz, elmesélte, hogy frissített VKJ-n, ami nagyon is jó, bár egész nap ezt csináltuk utána, de akkor már közösen.
Elvégre, mindent az olvasókért.
Még a hátfájást is, ami a görnyedt ülésért szenvedtünk el.
2010. 04. 05.
Családi Húsvét, és persze bográcsolás.
Annyira jó volt. :)
Mindannyian jól éreztük magunkat, bár hiányzott pár ember, de így is jó volt.
Megünnepeltük a szülinapomat, utólag... NAGYON UTÓLAG!
De akkor is jó érzés volt, bár az éneklős részt kihagytam volna, de azért valljuk be, jó volt. :)
Nyah...
Este még egy kicsit tüzeskedtünk a kertben Bou anyujával meg Bouval, míg a fiúk, szokás szerint kockultak a gép előtt.
Persze mi sem vagyunk ám szentek, hiszen szinte egész nap a gép előtt görnyedtünk, már amikor nem ettünk, a családdal voltunk vagy sétáltunk az erdőben.
Jézusom, hogy én mennyire paráztam attól, hogy eltévedünk... :S
2010. 04. 06.
Kung Fu Panada!
Direkt írtam így...
Ennek külön története van, azaz Bou és az államalkotó tevékenységei. :D
És még valami, néztük napközben a tévét, és mi volt?! Amerika cseresznyefákat kapott évekkel ezelőtt a Japánoktól?!
Hova fajul ez a világ?!
És mi van a magyarokkal?!
Eme bizonyos kérdésemet Bou válaszolta meg, ami visszagodolva tökéletesen egyszerű: "Nem mi dobtunk rájuk atom bombát..."
És hogy mikor lesz Magyarországnak atombombája?!
Majd ha ránk dobnak egyet!
Megoldás tehát, a használt atombombát lőjük ki Japánba, hogy kapjunk csínos bishiket, meg fákat, amik mikor virágoznak én szarul vagyok... Ugyanis ha tél van, meg fázom, ha tavasz szénanáthám..
2010.04.06.
SárkányCenter!
Persze előbb ike, ike, go, go haza...
Bou is jött velem, haza jöttünk lepakoltunk, reggeli, és utána ike, ike SárkányCenter.
Fú ott aztán volt minden...
Békás bunyitól, Narutós táskán át, cps övön, a szőke hajú koreai bishiig.
Persze volt kellemetlen része is, hiszen volt egy csapat roma, {nem leszek rasszista...} akik fel akartak szedni minket, a következővel: "-hé lányok, nem jöttök teniszezni?"
"-Hokizni ne menjünk?"- volt az értelmes megnyilvánulásom és mentünk is vissza vásárolni.
Hamar elment a nap, és másnap sajnos suli következett...
2010. 04. 07.
Az első iskolai nap...
Nekem szarul kezdődött, este alig aludtam, nem tudom mi volt velem, reggel meg hányingerrel keltem. Szóval nem volt jó.
A reggeli kávé után nem lett jobb, ott kóvályogtam a suliban egész nap, majd hazajöttem és kezdhettem neki a franciás projektnek amit már két hete ígérgetünk Ana-val a francia tanárnak...
Meglesz az!
A diavetítéssel már el is készültem szerencsére, szóval nincs nagy gáz, már csak majd órán rögtönözni kell.
Bou jött ma hozzám a gyakorlata után, kimentem elé a buszhoz, majd jöttünk hozzánk, és útközben megjegyeztük, hogy ez az Effffffffffffefffffffff nem valami ügyes..
Na mindegy...
Végül ma sikerült leszednem amit akartam, csak mert végre kinyitottam a szám. Bou a szilikon golyók rabja lett, és megfogadta, hogy ma felönti őket otthon.
Nos ennyi lenne :)
Ui: És már csak 3 nap! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése