Sok minden

Belém kötöttek!

Nem túlzottan élveztem, de ez van, már úgy gondolom, hogy az is valami, ha vannak valakinek utálói. "Miné nagyobb az anti táborod, annál nagyobb sztár vagy!"

Úr isten, még most is a koncert hatása alatt vagyok. És igen... Jun mániám van!
Szegény körülöttem levőket már kikészítettem, szóval... Junjunjunjunjunjunjunjunjunjunjunjunjun....
Na mindegy.
Ma igazán érdekes napom volt. Szarul voltam, lehangolt az eső, a szám mégis a fülemig ért. Talán a koncert teszi még most is. Mindenkit megleptem.

Viszont az egyik bejegyzésem miatt kaptam egy pár levelet. Hogy pofátlan vagyok, meg hogy végig csak dicsekedtem.
Ez nem igaz. Barátnőnk foglalta a helyet, és megköszöntük neki. Szóval, nekem nincs lelkiismeret furdalásom. Lehet, hogy gerinctelen vagyok de nem azért, nézzük már csak meg, hogy hányan másztak már elénk olyan 18 óra tájékán, és akkor még én érezzem magam szarul?! Nem fogom!
Mosolyogni, és azért is röhögni fogok!

Köszi a sütit Eszti! :)

Hibák, hibák, hibák...
Az hinné az ember, hogy a profik nem vétenek hibát...
Tévedés!
Hétfőn Ana melettem olvasta a vámpíros könyvét, ekkor csak felröhögött, majd a képembe nyomta a könyvet.
Igen-igen, mekkora hiba.  Tudjátok. Mi is írunk Bou-val, és tetszik nem tetszik, mi is emberek vagyunk. Higgyétek el, többször is átszoktuk nézni a dolgokat, de úgy tűnik nem elég. Átsiklik a szeme az embereknek. Főleg, ha gyorsan akar írni. Meg aztán órákig ülni egy szöveg előtt elég fárasztó, és mire a végére érünk, kifolyik a szemünk... Gomen a hibákért.

Ezt hallgatom: Venom"s"trip - Butterfly

LM.C koncert!

A tegnapi LM.C koncert túl szárnyalta álmaim koncertjét.
Mi csak 17-re értünk ki a Dieselhez, de ennek ellenére már volt helyünk 10 óra óta. pofátlanul felmásztunk a lépcső fordulóba, és hozzá csapódtunk a 10 órási csoporthoz. A hangulat már akkor a tető fokára vágott. Torlódtunk ide, lökdöste oda, de megérte.
Hamarosan Dosadi és Ditta is megérkezett, felmásztak. MAGASSARKÚBAN! o.O
Azán jött a VBK... mire a kapuhoz értünk, elfogyott, energiaital, és máris bent voltunk a néző téren.
A koncert leges legelején, még csak a második sorban voltunk.
19-kor volt kapunyitás, és utána, két órával később kezdődött a koncert, addig a kivetítőkön LM.C pv-ket néztünk. Minden egyes sikítás jelezte, hogy éppen milyen videó megy.
9-kor kezdődött  a koncert. Szépen szállingóztak befelé a tagok, és a húrok közé csaptak.
A koncert szavakkal leírhatatlan volt. Jó értelemben. Az együttes végig tartotta a családias társalgás velünk, a fanokkal. Az eslő sorból sokkal inkább élvezhetőek voltak az események, főleg, hogy érinteni lehetett Maya-t, és néha Aijit.
Ittam abból az üvegből, amiből Aiji *.*
Denki-Man pedig lefényképezett. :) Én sajnos nem tudtam fényképezni, de az emlékképek meg vannak a fejemben. És ezt az élményt soha nem felejtem el.
Köszönöm az LM.C összes tagjának. A egész staffnak, a szervezőknek, hogy elhozták őket. :)

A koncert után sajnos nem tudtunk maradni Nippon Shoxxra, mert el kellett érnünk az utolsó metrót.
El is értük. Így nem találkozhattunk Seiya-val... ( utalás a Rémmetró című mangára.)
Leszállva a Ferenciek terén, Bou közölte hogy sétáljunk haza. Belementünk, így egészen Budáig sétáltunk.
Jó volt. Nem voltam fáradt. Viszont vacsoránál már kezdett csukódni a szemem, de a mosoly, amit Aiji mosolya hozott, az végig megmaradt.

Jól éreztük mindannyian magunkat!
Remélem még jönnek!
Szerintem sokkal jobb volt, mint a Miyavi koncert, de ez csak az én véleményem. Meg lehet érte kövezni, és kész...

Olvasva Aiji blogját, pedig még inkább azt érzem, amit aznap este mondtam Ayu-éknak, az igaz volt. Ők is fergetegesen érezték magukat! :)

Pár napocska...

Hát, helló!
Megint későn jelentkezem :S
De itt az ideje!
A szünetem első napját takarítással töltöttem, ami alatt olyan dolgokat találtam a szobámban, amiket úgy hittem hogy elvesztek, de nem így volt, csak valahol a kupi leges legalján voltak...
Mindegy, most már kimondhatom, hogy rend van. És még a Cosplayes tőrjeimnek is lett helye.
2010. 04. 03.
Reggel vásárolni mentünk, amin állíthatom, hogy anyám megint kitett magáért. Nem az hogy jó értelemben, hanem épp az ellenkezője. Én szeretek mindent gyorsan csinálni, ehelyett a vásárlás olyan volt, mintha egy csiga vánszorgott volna. Nem is, talán az is gyorsabb volt.
Na, mindegy. Bevásároltunk, hazavittük a cuccokat, én meg lepattantam bátyámmal Bou-hoz.
Már előre meg volt beszélve, bár úgy volt hogy Busi is jön, de őt nem engedték el, mert családi társasozás volt...
Okés.
Egyszer olyan is kell, de valahogy én azt nem tudom hova tenni...
Szal, amint megérkeztem Bou-hoz, elmesélte, hogy frissített VKJ-n, ami nagyon is jó, bár egész nap ezt csináltuk utána, de akkor már közösen.
Elvégre, mindent az olvasókért.
Még a hátfájást is, ami a görnyedt ülésért szenvedtünk el.

2010. 04. 05.
Családi Húsvét, és persze bográcsolás.
Annyira jó volt. :)
Mindannyian jól éreztük magunkat, bár hiányzott pár ember, de így is jó volt.
Megünnepeltük a szülinapomat, utólag... NAGYON UTÓLAG!
De akkor is jó érzés volt, bár az éneklős részt kihagytam volna, de azért valljuk be, jó volt. :)
Nyah...
Este még egy kicsit tüzeskedtünk a kertben Bou anyujával meg Bouval, míg a fiúk, szokás szerint kockultak a gép előtt.
Persze mi sem vagyunk ám szentek, hiszen szinte egész nap a gép előtt görnyedtünk, már amikor nem ettünk, a családdal voltunk vagy sétáltunk az erdőben.
Jézusom, hogy én mennyire paráztam attól, hogy eltévedünk... :S

(Tiramisu tortám, ugyanis imádom)
2010. 04. 06.
Kung Fu Panada!
Direkt írtam így...
Ennek külön története van, azaz Bou és az államalkotó tevékenységei. :D
És még valami, néztük napközben a tévét, és mi volt?! Amerika cseresznyefákat kapott évekkel ezelőtt a Japánoktól?!
Hova fajul ez a világ?!
És mi van a magyarokkal?!
Eme bizonyos kérdésemet Bou válaszolta meg, ami visszagodolva tökéletesen egyszerű: "Nem mi dobtunk rájuk atom bombát..."
És hogy mikor lesz Magyarországnak atombombája?!
Majd ha ránk dobnak egyet!
Megoldás tehát, a használt atombombát lőjük ki Japánba, hogy kapjunk csínos bishiket, meg fákat, amik mikor virágoznak én szarul vagyok... Ugyanis ha tél van, meg fázom, ha tavasz szénanáthám..

2010.04.06.
SárkányCenter!
Persze előbb ike, ike, go, go haza...
Bou is jött velem, haza jöttünk lepakoltunk, reggeli, és utána ike, ike SárkányCenter.
Fú ott aztán volt minden...
Békás bunyitól, Narutós táskán át, cps övön, a szőke hajú koreai bishiig.
Persze volt kellemetlen része is, hiszen volt egy csapat roma, {nem leszek rasszista...} akik fel akartak szedni minket, a következővel: "-hé lányok, nem jöttök teniszezni?"
"-Hokizni ne menjünk?"- volt az értelmes megnyilvánulásom és mentünk is vissza vásárolni.
Hamar elment a nap, és másnap sajnos suli következett...

2010. 04. 07.
Az első iskolai nap...
Nekem szarul kezdődött, este alig aludtam, nem tudom mi volt velem, reggel meg hányingerrel keltem. Szóval nem volt jó.
A reggeli kávé után nem lett jobb, ott kóvályogtam a suliban egész nap, majd hazajöttem és kezdhettem neki a franciás projektnek amit már két hete ígérgetünk Ana-val a francia tanárnak...
Meglesz az!
A diavetítéssel már el is készültem szerencsére, szóval nincs nagy gáz, már csak majd órán rögtönözni kell.
Bou jött ma hozzám a gyakorlata után, kimentem elé a buszhoz, majd jöttünk hozzánk, és útközben megjegyeztük, hogy ez az Effffffffffffefffffffff nem valami ügyes..
Na mindegy...
Végül ma sikerült leszednem amit akartam, csak mert végre kinyitottam a szám. Bou a szilikon golyók rabja lett, és megfogadta, hogy ma felönti őket otthon.

Nos ennyi lenne :)


Ui: És már csak 3 nap! :)